Átadásra került a kárászi Madárodú

A Hét Patak Gyöngye Natúrpark Egyesület - Turisztikai látványosságok a Hét Patak Gyöngye Natúrpark területén – címmel a Vidékfejlesztési Program keretén belül a Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület működési területére meghirdetett, VP6-19.2.1.-61-2/2-21 kódszámú, Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület - Helyi-térségi szintű öko-, gasztroturisztikai fejlesztések című felhívásra támogatási kérelmet nyújtott be, mely 6.585.280 Ft támogatásban részesült.

A pályázat  célja, hogy a Hét Patak Gyöngye Natúrpark területéhez tartozó 3 településen - Alsómocsoládon, Kárászon és Kisvaszaron - elhelyezésre kerüljön egy-egy, az adott település történetéhez illeszkedő szimbolikus műalkotás.

A pályázat keretében elsőként a kárászi madárodú került átadásra 2022.december 9-én.

Miért éppen madárodú?

”A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet északi szegélyén búvik meg a festői hangulatú Kárász Község. Ma a Mecsek Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság egyik erdészeti központja székel ott. A falu múltjában az erdőnek mindig is meghatározó szerepe volt, hol úgy, mint megélhetési forrásnak, hol pedig úgy, mint biztos menedéknek a portyázó török elől. Talán nem is véletlen, hogy éppen ott, ezen az erdőkkel és patakokkal körülvett, télen-nyáron madárdaltól hangos kis településén jött létre hazánk első, gépi erőre berendezkedett fészekodú-gyára. A kis ”gyár” alapítója Kühnel Márton volt: ő 1904-ben Herman Ottó és Csörgey Titusz* útmutatásai alapján kezdte gyártani madáretetőit és odúit megannyi típusban.

Kühnel Márton, a bajorországi Statfelsteinből áttelepült vízimolnárnak a fia a század elején került kapcsolatba Herman Ottóval. A nagy magyar polihisztor* akkor az általa alapított Madártani Központnak a vezetője volt. A találkozásból barátság, a barátságból munkakapcsolat alakult ki. Herman Ottó többször járt Kárászon, s az ő alapos megfigyeléseinek és a gyakorlati tanácsinak a segítségével közösen alakították ki a különböző méretű odúkat cinkék, csuszkák, légykapók, harkályok és sok más madárcsoport számára. Több tucat kisérleti odú után jutottak el azokhoz a típusokhoz, amelyeket már gyártani is érdemes volt. A néhány munkással dolgozó kis üzem hamarosan az egész országot ellátta madárodúval, sőt megérkeztek az első külföldi megrendelések is.

A madártani központ biztatására Kühnel Márton a maga odúival és etetőivel részt vett a milánói és a barcelóniai világkiállításon. Szorgos munkája ott megérdemelt sikert aratott, mindkét helyről aranyéremmel tért haza. Sikerei Európaszerte híressé tették, s ez feléje fodította a filmesek figyelmét is. A harmincas években a Magyar Filmiroda filmet készített a madarak életéről és védelméről. A forgatást Kühnel Márton közreműködésével Kárászon végezték. (Mayer Péter egykori kárászi tanító szerint a filmiroda és Kühnel között pénzügyi nézeteltérések támadtak. A filmesek ugyanis a forgalmazáshoz 5000 pengőt kértek Kühneltől, de ő ezt megtagadta). Kühnel Márton a film egy tekercsét elküldte régi sikereinek színhelyére, Olaszországba, s az ott nagy közönség- és sajtósikert aratott, Magyarországon azonban még nem mutatták be. Ezért Kühnel az őt méltató olasz lapokból egy-egy példányt elküldött az akkori Vallás- és Közoktatásügyi miniszternek. Alig telt el egy hét, s a film már pergett Budapest, majd a vidék mozijaiban is.