6. A második világháborútól napjainkig (1945-2012)

            A második világháborúban 8-an vesztették életüket. A falun 1944. november 30-án vonult át az orosz front, a községben kötözőhelyet létesítettek, ahol három orosz katona halt meg. Szászváron egy kisebb német alakulat folytatott utóvéd-harcokat, a harcoknak szerencsére civilek nem estek áldozatul. A község népe felett átrobogott a történelem, s itt is, mint máshol az állatállomány teljes egésze odaveszett.

            A második világháború után nagyot változott a kis mecseki falu élete. Földműves faluból kétlaki és városi munkából élő község lett. A falu 1955-ben önálló TSZ-t szervezett, ahová kevesen léptek be. A fiatalság inkább a környező bányákban, ipari üzemekben látta a jövőt, így biztos megélhetést is ott keresett. 1956 után néhány hónapig úgy tűnt az élet visszatérhet a régi kerékvágásba, a reményteli hónapokban még az államosításra ítélt malmok kerekei is forogni kezdtek. Aztán 1960-ban ismét megalakult a TSZ, majd rövidesen egyesült Magyaregreggyel, később Szászvárral, végül pedig Egyházaskozárral (több más környékbeli faluval kiegészülve). A föld nem jelentett már megtartó erőt, a népesség száma csökkenni kezdett. Az 1900-as évektől kezdve feltört földek nagy részét a TSZ nem művelte, s lassan a gyümölcsösökben, szőlőkben is megjelent az akác.

            Az 1956-os események alatt a falu egyöntetűen kiállt a forradalom mellett. Október 31-ikén Vékénnyel közösen Nemzeti Bizottság alakult, elnöke Böröcz József. E napon élelmiszert (zsír, burgonya) és pénzt (341 forint 80 fillér) gyűjtöttek és küldtek fel Budapestre az Orvostudományi Egyetemre. A megválasztott nemzetőrök a faluban járőröztek, fegyverzetüket a begyűjtött vadászpuskák alkották. A falutól délre, a Mecsek hegyei között komoly ellenállás szerveződött, a kárásziak is segítették a „mecseki láthatatlanokat”, ám tudomásunk szerint senki nem állt be közéjük (a szomszédos falvakból többen voltak ilyenek). A kárásziak hallották Máré-várának utolsó ostromát is, amikor a várba visszahúzódó forradalmárokat tankágyúval és géppuskával rohanták le az oroszok és a karhatalmisták.

            A falu első polgármestere Németh Károly volt, majd négy cikluson keresztül, 1994-től 2010-ig Mezei Attila volt a falu első embere. Az elmúlt 22 évben fontos szociális, intézményi, és infrastrukturális fejlesztések történtek. A falu  összközműves lett. Kiépült a csatornahálózat, az önálló vízbázisú ivóvízrendszer, megszervezték a kommunális hulladék elszállítását. Mindez a felszíni vizek állapotára és a falu arculatára áldásos hatással volt. Ismét újraéledt a falusi turizmus, s olyan mértékben felfutott, hogy a faluban sokáig önálló Tourinform iroda is működött. A kisközségben jelenleg takarék, gyógyszertár és posta is üzemel. A régi (pontosan 200 évig fennálló) kárászi iskola épületében faluházat alakítottak ki, mellette rendezvényház épült. Mezei Attila kezdeményezésére a Mecseki Erdészeti ZRt. a faluban gyümölcsfeldolgozó üzemet létesített, amely elsődlegesen a helyi, környékbeli gazdák terméséből állít elő préselt gyümölcsleveket. Kárász védjegyévé vált mára a „léüzem”, a gyümölcsfeldolgozás hazatért az első baranyai Gyümölcstenyésztési Egyesület falujába.

            A településen működik a nyári programokat kínáló Pajtaszínház, s ezen kívül három magángyűjtemény is várja látogatóit: Mezei Ottó fazekas edény- viselet- és tárgygyűjteménye, a Szabó-malom és az Istálló Múzeum. A mecseki aprófaluban négy civil szervezet működik: Borbarátok Egyesülete, Pálinkabarátok Egyesülete, Faluszépítő Egyesület, Kár-ászok Sportegyesület.


 

 

1  2  3  4  5  6

Felhasznált irodalom