2. A török előtt

            Kárász első említése 1325-ből való. Egy szomszéd falu (Bóda) határjárásában említik ekkor. A mai magyar falu elődje az Árpád-korban keletkezhetett. Mindezt az említett oklevél és az 1333-as pápai tizedjegyzék alapján feltételezhetjük, ahol a plébánost és annak jövedelmét is feltüntetik. Kárász határa a középkorban a mainál kisebb kiterjedésű lehetett. Földje az évszázadok során több kisebb falu területével gyarapodott. A legjelentősebb település Petrőc volt, ennek – minden bizonnyal – a teljes területe Kárászé lett. Ezen kívül még Bóda, Himesd és Ciklőd falvak határát is Kárász kebelezte be.

            Kárász ősi egyházas hely, középkori szentegyháza a modernizációnak „esett áldozatul”, a régi templomot 1855-ben lebontották. Az új templomot a régi köré építették, a régi köveinek felhasználásával. A szomszédos Vékény és Magyaregregy is a kárászi anyaegyház filiája vagyis leányegyháza volt (és mind a mai napig is azok).

            Nagy a kísértés, hogy a falu nevét a Kárász halfajra vezessük vissza, de a település úgy tűnik nem a halról kapta a nevét, hanem a község egyik korábbi birtokosáról, aki a Kárász (ill. Karasz vagy Kara) nevet viselhette (de más néveredetet sem tartunk kizártnak). A hallal való névkapcsolatot – több más névtani szempont mellett – azért vethetjük el, mert a hazánkban őshonos aranykárász (Carassius Carassius) a lassú folyású vizeket kedveli, a Völgységi-patakban pedig kizárólag a gyorsabb, oxigéndús vizet kedvelő halak élnek (domolykó, kövi csík, fenékjáró küllő, fürge cselle, régebben még pisztráng is). A falu neve mindenképpen magyar névadásról tanúskodik, hiszen képző és rag nélküli településnév-adási forma a Kárpát-medence népei közül csak a magyarokra jellemző.

            A történelem azonban nem velünk, magyarokkal kezdődött e tájon. A honfoglalók előtt itt élt népek közül ki kell emelni a rómaiakat, akiknek nyomára úton-útfélen rátalálunk. A közeli Máré-várának feltárásakor római őrtorony nyomai kerültek elő, de Szalatnak és Kárász határában is találtak az ittlétükre utaló régészeti leleteket. A tájék a kelták és az avarok számára sem volt ismeretlen. A szomszéd falu (Szalatnak) határából avar leletek kerültek elő. Az avarokkal egy időben a térségbe szláv törzsek is érkeztek. Kárász határában azonban kevés számú szláv helynév mutatható ki. Rájuk utaló régészeti leletek és okleveles adatok pedig egyáltalán nincsenek.

            Árpád magyarjai hamar birtokba vehették a közlekedés-földrajzilag fontos völgyszakaszt, de fő szállásterületüket nem itt alakították ki. A honfoglalók elsődleges megtelepedési helye Bonyhád környékén lehetett, ahol hemzsegnek a személynévi és nemzetségnévi eredetű településnevek (Bonyhád, Tevel, Apar stb.). Kárász és környéke a középkorban a Zselic nevű táj része volt (ez alatt ma jóval kisebb területet értünk). A falu a középkorban a pécsi püspök birtoka volt. Egy 1439-es peres iratból néhány jobbágynevet is ismerünk:

Lőrinc, Hegy Benedek, János és Jakab, Caza (Kasza) Mihály, Decan (Dékány) Mihály, Thoth János, Ezen Bálint, Alch Bereck, Gewdry Gergely, Berthok Bálint, Parvus (Kis) János, Zep (Szép) Pál, Farkas Gergely, Magnus (Nagy) Benedek, Hegy Pál, István fia Orbán, Kakas Lőrinc, Thorma Pál

 

1  2  3  4  5  6